Tanúságtétel a Szentlélekről

Kedves István atya!

Olvastam a "Dicsőítésben rejlő erő"-t, és gondoltam írok Önnek. Amiről írnék most, az nem kifejezetten a könyvhöz kapcsolódik, előbb kezdődött. A könyvet néhány hete olvastam el, de az én életemben már január közepe után fordulat állt be.

Mivel Karácsonykor nem voltam itthon, a karácsonyi gyónásomat január 4-én végeztem el. Ezután a gyónás után valahogy több időm lett lelki olvasmányokra. Kaptam egy könyvet a születésnapomra tavaly egy barátnőmtől, azt kezdtem el olvasni. Aztán az iskola könyvtárában, ahol tanítok, kezembe került Dennis és Rita Bennett: "A Szentlélek és Te" című könyve. Már korábban olvastam a karizmatikus megújulásról, a Szentlélekkeresztségről, de valahogy akkor még nem érintett meg különösebben. Most viszont éreztem, hogy ez nekem szól. Nagy hatással volt rám a könyv. Kezdtem vágyódni a Szentlélekkeresztség után. Katolikus honlapokon (www.karizmatikus.hu, www.hagiosz.net, Virtuális Plébánia) is olvasgattam a témában, hiszen katolikusként fontosnak tartottam tudni egyházunk álláspontját ezzel kapcsolatban. A Bennett házaspár könyvében van egy ima a Szentlélekkeresztség elnyeréséért. Néhány napig elmondtam ezt az imát. Különös dolog történt, azt vettem észre, hogy teljesen átalakulok belsőmben. A Szentlélek különös jelenlétét tapasztaltam meg. Akkor még nem gondoltam, hogy hogy elnyertem a Lélekkeresztséget, mert azt hittem, hogy az valami drámai dolog, egy nagy érzelmi élmény. Mindenesetre a Szentírás elkezdett fontosabbá válni számomra, és a belső ima által csodálatos egységet éltem meg az Úrral.

Aztán egy alkalommal imádkozás közben egy furcsa szó jött a gondolataimba. Meglepődtem, hiszen meg voltam győződve róla, hogy még nem nyertem el a Szentlélekkeresztséget. Így hát nem is törődtem e szóképződménnyel.

Mikor "A dicsőítésben rejlő erő"-t olvastam, megragadott egy rész. A könyv szerzője írja, hogy valaki írt neki egy levelet, melyben leírja, hogy már egy ideje imádkozik a Lélekkeresztség elnyeréséért, de nem történt semmi. Az illető drámai élményre számított. Carothers erre elmagyarázza, hogy a Lélekkeresztség nem feltétlenül drámai élmény, hanem egy belső átalakulás, ami a lelkünkben megy végbe. Ha valaki elnyeri a Lélekkeresztséget, a belső világa átalakul. A levél írójánál a hit síkján ment végbe a Lélekkeresztség, nem érzelmi síkon. Rádöbbentem, hogy nálam is ez történt. Drámai élményre számítottam, holott nem erről szól a dolog. Visszagondoltam az elmúlt időszakra, mindarra, amit január közepe tája óta átéltem. Olyan lelki élményekben volt részem, olyan megtapasztalásokban, mint soha korábban, holott már jó ideje gyakorló hívő vagyok. Imám meghallgatásra talált, mert most már tudom, hogy én is elnyertem a Lélekkeresztséget. Mikor erre rájöttem, azt a bizonyos szóképződményt már ki mertem mondani. Annál is inkább, mivel, mint azt fentebb írtam, imádkozás közben jött az agyamba, ezért csakis Istentől jöhetett. Azóta még jött pár új "szó", de nem sok.

Igazából azért is írok, mert szükségét érzem annak, hogy egy karizmatikus atya megnyugtasson, hogy jó úton járok.

Sokat segít az, hogy van egy kolléganőm az iskolában, akivel tudok ezekről a dolgokról beszélni. Ő pünkösdi, de nagyon szereti a katolikusokat. Az ökumenikus imahéten a Thököly úti Rózsafüzér Királynője Templomba szoktak menni a katolikusokkal imádkozni, vagy a katolikusok mennek hozzájuk.

Nagyon jó vele beszélgetni, szoktunk néha együtt imádkozni is. Őt is kértem még a Bennett könyv olvasása idején, hogy imádkozzunk azért, hogy elnyerjem a Lélekkeresztséget. Megfogta a kezemet. Először hangosan imádkozott értem, majd mondta, hogy most én imádkozzak. Miközben hangosan imádkoztam, ő halkan elkezdett nyelveken imádkozni. Jó volt ezt hallani.

Sokat beszélgetünk, most éppen a Dennis Bennett életéről szóló könyvet olvasom, amit tőle kaptam kölcsön. Előtte egy katolikus karizmatikus atya bizonyságtételéről hozott nekem egy könyvet olvasni. "A dicsőítésben rejlő erő"-t én vettem. Olvastam az "Élet a Lélekben" szemináriumról. Mivel nekem nincs lehetőségem személyesen részt venni a szemináriumon, eldöntöttem, hogy magam végzem az elmélkedéseket, ill. olvasom el a szentírási olvasmányokat minden nap.

Csodálatos dolog az, hogy a Szentlélek erejét ilyen módon megtapasztalhatom. 2009-ben bérmálkoztam, de igazából most érintett meg a Szentlélek ilyen csodálatos módon.

Vannak lelki gondjaim, a szüleim velem kapcsolatos elképzelése merőben más, mint amit Isten akar velem. Hiszem, hogy Jézus azért ajándékozott meg ezzel az új élettel, mert segíteni akar. Sok évnyi ima után végre érzem, hogy Jézus elkezdte szabadító munkáját az életemben.

"A dicsőítésben rejlő erő"-t egy tanítványom édesanyjának adtam kölcsön. Ő jó barátnője pünkösdi kolléganőmnek. Ő is pünkösdi. Beteg, az ízületeivel van baj, bénul a keze, de már az egyik lábában is elkezdődött ez a folyamat. El van keseredve. Kölcsönadtam neki a könyvet, mivel hozzá amúgy is közel áll a könyv lelkisége.

Én magam is megtapasztaltam a dicsőítő ima erejét. Egyszer egyik osztály rendetlenkedett órán. Máskor kiabálni szoktam, de akkor kipróbáltam a dicsőítést. Elkezdtem Istent dicsőíteni, áldani azért, mert olyan az osztály. Egy idő után lenyugodtak. Amúgy rengeteg fegyelmezési problémám van, ami miatt sokat kiabálok, de remélem, hogy az Úr megsegít, és mind többször juttatja majd eszembe ilyen helyzetekben a dicsőítés fontosságát.

Összességében véve úgy vagyok, hogy van, amikor hihetetlen mértékben érzem Isten közelségét, van, amikor meg lelki szárazságban vagyok. Amikor január közepén elkezdett megváltozni a belső életem, kb. 2-3 hétig folyamatosan éreztem a belső örömöt, hihetetlenül telve éreztem magam Szentlélekkel. Most is tudom, hogy ez így van, a kezdeti fellángolás után is. Tudom, hogy nem lehetünk mindig a "Tábor hegyén", a lelki szárazság is hozzá tartozik belső életünkhöz, mindenesetre csodálatos, hogy Isten így megragadott engem.

Dicsőség az Úrnak!

Rita

Kedves Rita!

Nagyon megörültem a tanúságtételének. Az Úr váratlan meglepetés a Szentlélekkeresztség. Pontosan úgy, ahogy Jézus mondta Nikodémusnak: Nem tudni mikor és hogyan, de a szél ott fúj, ahol akar. Őrizze meg minél tovább imádsággal, dicsőítéssel és szeretettel...Különösen fontos, hogy a tanítványainak is átsugározza. Hallottam a megújulás kezdetén, hogy Jamaicában volt egy iskola, rengeteg rendetlenséggel, mert sokfelől jöttek a gyerekek, sokféle problémával, és amikor az egyiket betöltötte a Szentlélek, akkor elmondta barátnőjének, és nem sokára az egész iskolára kiáradt a Lélek. Tehát vannak ilyen csodák....Jó föltenni néha a kérdést is, Uram mit kívánsz tőlem, mit tegyek érted ezzel a nagy ajándékkal.....és akkor az ÚR megmutatja, hogyan lehet tovább fejlődni.

Szeretettel:

István atya