Magnificat

Magasztalja lelkem az én Uramat,
örvendezve élek szárnyai alatt,
szolgálója lettem, lepillantott rám,
alázattal zengi dicséretét szám.

Ami velem történt, nem volt soha még,
boldognak mond engem minden nemzedék,
nagyot művelt rajtam hatalmas keze,
jóságában százszor szent az Ő neve.

Irgalma leárad, népünkre borul,
félelmünkre válasz, és szívünkre hull,
mindenható karja, csak egyet suhint,
s a kevélykedőket széjjelszórja mind.

Letöri a gőgöst képzelt magasán,
alázatos hívét áldja trónusán,
éhezőknek étket tele kézzel ád,
de a gazdagoktól zárja kapuját.

Igazak dolgára örök gondja van,
szívén hordja népét nagy irgalmasan,
atyáinkhoz szólott évezreken át,
benne bízó népe ismerte szavát.

Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát,
Fiút és a Lelket századokon át!
tudom, hogy mit adtál: töviskoronát,
áldott légy ma érte, s minden koron át!

Amen

Dienes Valéria

Forrás: Sárga könyv 113. sz. ének