Margaritha Valappila
indiai, Németországban élő szerzetesnővér és munkatársa, Manfred Maria Huber
atya vezetésével gyógyító lelkigyakorlatot tartottak június 24-én Veszprémben a
Szent Mihály-székesegyházban.
Több százan gyűltek össze az
elmélkedésekkel, zenés-énekes dicsőítéssel, gyógyítással kísért eseményre a
bazilikába, amely hasonló karizmatikus lelki programnak utoljára az 1990-es
évek elején adott helyet Balás Béla atya veszprémi segédpüspöksége idején.
A vendégnővér és Huber atya
a székesegyház plébánosának, Nagy Károly kanonoknak meghívására érkeztek, hogy
mint az atya köszöntőjében elmondta: „megmozduljon a veszprémi egyházmegye
szíve is, és a Szentlélek kiáradása kövesse azt”. Az egybegyűlteket reggel
Márfi Gyula érsek üdvözölte. Disszertációját, mondta, Budapesten és
Párizsban is a karizmákról írta, foglalkozott azokkal az adományokkal, amelyek
nem mindenkinek szükségesek az üdvösségre, de ki-ki azt kapja, ami személy
szerint számára hivatásához, alkatához képest szükséges. Ezek között vannak
rendkívüli karizmák, mint a nyelveken való szólás adománya, a prófétálás,
betegek gyógyítása, csodatevések, de kevésbé feltűnő karizmák is, mint például
a tanítás, az Egyház kormányzása, vagy a bűnök feloldása. Más karizmája van a
szerzetesnek, más a keresztény művésznek, a betegápolónak, a tanítónak, és így
tovább. Kívánta, hogy a Lélek kegyelme kísérje a találkozót!
Margaritha nővér tolmácsa
segítségével hamar ráhangolta az egybegyűlteket a karizmatikus dicsőítésre,
melyet az Erdélyből, az Új Jeruzsálem Közösségből érkezett Csiszér László és
zenekara vezetett. A nővér a XLVII. és a LXIII. zsoltárokat idézte:
„Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket!;
Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.” A Katolikus
Egyházban is érvényesek ezek a felhívások, melyek Isten dicséretére és
dicsőítésére intenek, mondta. Az Apostolok cseledeteiból kiemelte, amikor Pál
és Silas börtönbe kerültek hitük miatt, de nem sírtak, hanem dicsőítették
Istent és lehullottak bilincseik. Ha szomorúak vagyunk, problémáink vannak, s
ha meg akarunk szabadulni terheinktől, dicsőítsük Istent, és ő segíteni fog
nekünk, mutatott rá a nővér, majd elmesélte, hogy hogyan vezetett útja Isten
hívása nyomán 18 évesen a Szent József rendi betegápoló nővérek
kongregációjába, Németországba, s hogyan szabadult meg később Isten
dicsőítésével súlyos gyógyíthatatlan betegségéből. Szólt Isten hívásáról is,
amely mindenkit valamilyen irányba elindít, csak figyelni kell rá. A lelki élet
fontosságára utalt, amikor azt mondta: a test önmagában halott. Ha befogadjuk
Jézust, a Lélek erejével új életre támadunk, vallotta.
A találkozó csúcspontja a
Márfi Gyula érsek által celebrált szentmise volt, aki szentbeszédében a
Szentlélekről elmélkedett. A Lélek azt jelenti, hogy nem test, mondta. Nincs
súlya, nincs külalakja; színe, hangja, illata. Testi szemmel nem láthatjuk, érzékszerveinkkel
nem hallhatjuk, nem tapintható, nem ízlelhető. A mai ember értékítéletét
általában a színes és harsogó reklámok és a látványos, színpadias jelenetek
befolyásolják. A Szentlélekkel való bensőséges kapcsolat kialakítása azonban
megkívánja a csendes befelé fordulást, a Lélekkel való benső egyesülést is. A
Szentlélek szeretetét csak a szeretetre nyitott szív érzékelheti, a Lélek
szépsége csak lelki szemekkel látható. Arról azonban nincs szó, hogy a
keresztény embernek testellenesnek kellene lennie. Az emberi test is Isten
csodálatos teremtménye. A test azonban az Isten által vezérelt lélek nélkül,
ahogy Jézus mondja: „nem használ semmit”. A lelki embernek a teste is a
Szentlélek temploma, amely a dicsőseges feltámadásra és az üdvösségre
rendeltetett. Arról sincs szó, hogy a külsőségeket teljesen feleslegesnek
kellene tartanunk. Az igazi vallásosság azonban nem merülhet ki külsőségekben,
nem lehet csupán fény- és hangeffektusok függvénye. Mindenben tartanunk kell
egy józan mértéket, hangsúlyozta a főpásztor.
A lelkigyakorlat a
szertartás után gyógyítással, Szentlélek-hívogatással és közös énekes fohásszal
zárult.
Toldi Éva
Forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése