„Szentjeidnek azonban ragyogó világosság
támadt. Mikor azok hallották hangjukat, de alakjukat nem látták, boldognak
magasztalták őket, hogy nem gyötrődnek. Hálálkodtak, hogy a bántalmazások
ellenére sem ártottak nekik, és bocsánatot kértek az ellenségeskedés miatt. Nekik meg
tűzoszlopot adtál vezetőül az ismeretlen úton, ártalom nélküli napot a dicső
vándorláshoz. Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól
megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik
által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak.”
Bölcs 18,1-4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése