A nyelvek adománya – egy kispap tanúságtétele

Az én nyelv-adományom története: Amikor bekerültem 15 évesen egy karizmatikus közösségbe, számomra minden új volt, de nyitott is voltam mindenre. Meglepődtem a „halandzsa” hallatán, de nem ijedtem meg. Hiszen Istent kerestem és Ő végtelenül hatalmas, ahhoz hogy bármilyen karizmát megadjon. Kb. egy fél év múlva már idegen volt nekem ez az imaforma, bár körülöttem használták. Nem tetszett. Mivel az imaéletemet mindig is bővíteni, fejleszteni akartam, ezért elkezdtem imádkozni, ha Isten akarja adja meg nekem. Ám még mindig idegenkedtem és szívem szerint nem akartam a karizmát. Többen imádkoztak értem, de nem történt semmi hosszú ideig. Mígnem egyszer egy Fülöp kurzuson szolgáltam és Isten olyan vágyat ébresztett bennem, hogy megkapjam azonnal, melyet csak papi hivatásommal kapcsolatban éreztem eddig. Épp összeült a szolgáló közösség imádkozni a résztvevőkért, amikor nyelveken imádkoztak. A vágy által imádkoztam és egy szó jött az ajkamra. Tudtam, hogy ezt Isten helyezte a számra, így kezdhetem el a nyelvimát és megkaptam ezt a karizmát. A legelsőt. Ezt aztán mondogattam ima közben. Egy atya jött oda hozzám kérdezve, tudom-e mit mondok (az atya már régebben megkapta a nyelv imák megfejtésének karizmáját). Kifakadtam, hisz az ember a saját nyelvimáját nem tudja lefordítani, mert akkor a közösség nem épülne. A szavam jelentése: Még többet. Eléggé kritikus és szkeptikus vagyok mindennel kapcsolatban ezért tovább kérdeztem:  „Honnan tudod, hogy ezt mondom? Talán a gondolataidban ez a szó jelenik meg, vagy a szívedben érzed, hogy ezt jelenti?”  „Ez egy belső érzés.” Egyenlőre elég volt ennyi. A karizmámmal kapcsolatban nem voltak kételyeim, csak az ő „belső érzésével”.  A kurzus után fél évre elmentem meglátogatni. Gondoltam próbára teszem mennyire érti most a szavaimat. Azokban a hetekben nagyon sokat gondolkodtam és elmélkedtem a vértanúságról és milyen lehet meghalni Jézusért. Természetesen erről senkinek sem beszéltem. A nyelvimám már bővült, így arra a kérésemre, hogy fordítsa le amit mondok ezt mondta: „Kezdj el imádkozni nyelveken és amikor jónak látod állj meg, és lefordítom neked, majd újra kezdj imádkozni, állj meg és újra lefordítom. Tedd ezt addig, amíg úgy érzed, hogy imádkoznod kell.” Mondtam egy mondatot és vártam. Azonnal mondta a fordítást, ami így hangzott: „Istenem szeretnék meghalni érted.” Ezután természetesen „lehidaltam” és pár pillanatig csak döbbenten néztem, mert mintha a lelkem mélyére látott volna, amin már bizony egy ideje foglalkoztam és imádkoztam érte. Ezután rám nézett és kérte, hogy folytassam. Folytattam. Ő így fordította le a következő mondatomat. „Szeretnék égő áldozat lenni oltárodon, hogy a füstje felszálljon hozzád.” Ez nekem elég volt ahhoz, hogy:

1. Isten sokkal hatalmasabb mindennél és mindenkinél. Még az én kritikusságomnál is

2. teljes szívemmel a nyelv ima mellé álljak és soha ne hagyjam abba

3. megbizonyosodtam, hogy hiteles karizmája van a nyelvek megfejésével kapcsolatban az atyának

A bennem imádkozó Szentlélek felfedte a lelkem mélységét. Mindent megvizsgálok, és ha az emberi ész a végére ért, akkor az csak Isten műve lehet.

Néhány mondat a nyelvi imáról. A nyelvi ima Isten adta ingyen talentum, melyet igehirdetésre, a közösség szolgálatára lehet használni.  ("A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele." 1 Kor 12,7) Ezt a karizmát megkapja mindaz, aki vágyik rá és imádkozik érte. Lényegét tekintve Istenre irányul.

Kétféle nyelvimát különböztetünk meg:

1. élő nyelven való ima

2. ismeretlen, mások számára halandzsa beszéd

A szív imádkozik többnyire érthetetlen nyelven. A Szentlélek imádkozik bennünk Istenhez. Olyannak hangzik kívülről, mint amikor a kisbaba gügyög a szüleinek és csak ők értik. Ezáltal tisztul az ember, hisz az emberi mélységeket Lélek ismeri a legjobban. Szent Pál ezeken a helyeken ír erről: 1Kor 12, 1-11. illetve: 1 Kor 14, 1-33. ("Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul."1 Kor 12,10)

A nyelv ima: adomány, talentum, karizma, olyan, mint egy kis mag. Szentlélek az emberben elülteti az illető kérésére (ami évekig is eltarthat) és rajta múlik, hogy öntözi-e. A növekedést Isten adja. Ha nem törődünk ezzel karizmánkkal, akkor elhal, és számot kell adnunk róla Istennek, ha meg nem bánjuk.

Battonyai János

Forrás: Esztergomi Szeminárium