Légy bölcs, fiam

„Légy bölcs, fiam, és szerezz örömet szívemnek, akkor gyalázómnak meg tudok felelni. Amikor az okos bajt lát, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják.” Péld 27,11 

„Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton.” Péld 23,19

Az Úr a tiszta szívűeket szereti

„Az Úr a tiszta szívűeket szereti, akinek sima a nyelve, annak a király a barátja.” Péld 22,11

Karizmatikusság és hagyománytisztelet

Alig negyven éves a Franciaországban létrejött Nyolc Boldogság Közösség, de már minden kontinensen megtalálható. Hazánkban is egyre többen ismerik. Mikovics Krisztina nővért, a homokkomáromi közösségi centrum koordinátorát kérdezzük a közösség történetéről, lelkiségéről és feladatairól.

Hogyan és mikor alakult meg a közösség? 
Ha azt mondom, hogy közösségünket egy pizzériában alapították, valószínűleg többen hitetlenül csóválják a fejüket. Pedig ez az igazság! Alapítónk – Efraim testvér – erről így ír a Kései esők című könyvében: „Jo születésnapja alkalmából mind a négyen összejöttünk a város egyik pizzériájában. Senki sem emlékszik, hogy ki ejtette ki ezeket a további életünkre nézve sorsdöntő szavakat: »Mi lenne, ha közösségben élnénk?«” Ez 1973. május 25-én, Franciaországban történt. A négy jelenlévő: Efraim és felesége Josette Croissant, Jean- Marc és felesége Mireille Hammel. Az alapító házaspárok megtapasztalták saját életükben az élő és cselekvő Krisztust, és arra éreztek indíttatást, hogy közösségben élve tegyenek tanúságot az isteni szeretetről. Számukra a „közösség nem emberi terv vagy vágy gyümölcse; máshonnan, messzebbről jövő bizonyosság volt és maradt.” (Efraim) Hamarosan más házaspárok és egyedülállók is csatlakoztak hozzájuk. Idővel néhányan az Isten Országáért vállalt szüzességre éreztek hívást, és a szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsai szerint magánfogadalmat tettek. Szintúgy akadtak olyan testvérek, akik a papi hivatást választották. Az első Franciaországon kívüli házaink Afrikában és Izraelben jöttek létre; ma már minden kontinensen jelen vagyunk, kb. 700 fővel.

Magyarországon hány főt számlál a közösség, hol vagytok megtalálhatók? 
Jelenleg Magyarországon tizenheten vagyunk (1 szerzetespap, 9 szerzetesnővér, 7 jelölt) és két helyen élünk, szolgálunk: Budapesten (Örökimádás Lelkészség) és Homokkomáromban. Ugyanakkor, ha közösségünket mint Lelki Családot tekintjük, ennél sokkal többen vagyunk: több házaspár és fiatal tartozik hozzánk, különböző kapcsolódási formákban. 

Mit értesz ez alatt: lelki család? 
A Nyolc Boldogság Közösség, mint Krisztushívők Hivatalos Társulása, jogi személyiséggel rendelkezik Toulouse érsekének jóváhagyása alapján, azzal a céllal, hogy a Megszentelt Élet Új Lelki Családjává váljon a 605. kánonnak megfelelően. Az 1983-as egyházi törvénykönyv lehetővé teszi a megszentelt élet új formáinak létrehozását. Ezek olyan lelki családok, amelyeket két-három ág alkot: egy szerzetesnői ág, egy szerzetes- papi ág, és a családok, egyedülállók részére egy laikus ág. Ezt láthatja a látogató akkor, ha közösségünk valamelyik házába érkezik. Több ilyen lelki család létezik már szerte a világon. Magyarországon rajtunk kívül két közösség működik még, a Verbum Dei és a Das Werk. Ez az egyházjogi struktúra lehetővé teszi, hogy szerzetesek és világiak közös missziókat, apostolkodásokat végezhessenek. Szorosabb kapcsolatok kiépítésére ad lehetőséget, mint a sokak által ismert harmadrendi kapcsolódási forma. A II. Vatikáni Zsinat új távlatot nyitott a világiak és szerzetesek együttműködése terén. A megszentelt élet új formája – vagyis a lelki család – ennek egy megvalósulási formája.

Minden új közösség azt gondolja magáról, hogy úgy él és olyan módon cselekszik, ami még nem fordult elő a világ- és az egyháztörténelemben. Hamar kiderül, hogy ez nem egészen így van. Ugyanakkor a Szentlélek mindig a kor kihívásaira válaszolni tudó szenteket és közösségeket formál. 

Azon túl, hogy modern közösségi formában éltek, milyen egyéb sajátossága van a közösségnek? 
Minden új közösség azt gondolja magáról, hogy úgy él és olyan módon cselekszik, ami még nem fordult elő a világ- és az egyháztörténelemben. Hamar kiderül, hogy ez nem egészen így van. Ugyanakkor a Szentlélek mindig a kor kihívásaira válaszolni tudó szenteket és közösségeket formál. Ilyenek voltak a maguk idejében pl. a ferencesek vagy a jezsuiták, a 20. században a Szociális Testvérek Társasága. Nem tudom, eredetiségnek számít-e, de nekünk pl. nincs meghatározott apostoli feladatunk, mint pl. a tanító rendeknek. Ha szükséges, kórházat vezetünk, vagy árvaházat (pl. Afrikában); ha az egyházmegyének rádióra van szüksége, akkor abban kötelezzük el magunkat (pl. Franciaországban); ha vannak közöttünk művészek, akkor ők a festészeten, szobrászaton, építészeten keresztül hirdetik Krisztust; ha a fiatalok a nyarat a strandon töltik, akkor oda visszük nekik az evangéliumot. Foglalkozunk fiatalokkal és idősekkel, egyedülállókkal és házaspárokkal; vannak házaink, ahol a csendes ima és a kétkezi munka a hangsúlyos, és vannak lelkigyakorlatos házaink, ahol évente több száz ember is megfordul.

Karizmatikusság és hagyománytisztelet – megfér a kettő egymás mellett? 
Miért ne férne meg? Ez jellemzi az egész Egyházat. Ha bármelyik is hiányzik egy közösség életéből, akkor – véleményem szerint – nem vár rá hosszú és gyümölcsöző élet. Azonban pontosítanám, hogy mit értek „karizmatikusság” alatt: a Szentlélekre nyitottan élni és cselekedni, és minden képességünket, tehetségünket Isten dicsőségére használni. Engedni, hogy Isten Lelke átjárjon, meglepjen bennünket és rajtunk keresztül az embereket. Több állandó imaszándékunk is van: csütörtökön például azért imádkozunk, hogy Isten erősítse meg jelekkel és csodákkal az evangélium hirdetését szerte a világon. A puszta emberi erő és okosság nem elegendő (de elengedhetetlen). A hagyomány pedig számunkra olyan kincs, amit az Egyház ad nekünk, és amiből meríthetünk. Nem nekünk kell mindent újonnan kitalálnunk. 

A szerzetesközösségeknek van egy küldetése, és törekednek annak a gyakorlatban való megvalósítására. A ti hivatásotok mire szól? 
Mint minden közösség, mi is próbáljuk megfogalmazni, hogy mi az alapító karizmánk: a Szentlélek megtapasztalása (személyes „pünkösdi tapasztalat”), a vágy Isten országának beteljesedése után. Mindez megmutatkozik az életállapotok kommuniójában és a változatos apostoli szolgálatokban. Az apostoli szolgálatokról fentebb már beszéltem. Ami még fontos számunkra, azt öt imaszándékban fogalmaztuk meg. Ezek: Isten Országának eljövetele; a keresztények egysége; hivatások az Egyházban (nemcsak papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, hanem szent családokért is); jelek és csodák az evangélium hirdetésében; illetve, hogy a zsidó nép „növekedjék a szövetségéhez való szeretetben és hűségben”. Ezekért nem csak imádkozunk, hanem – különböző formákban – megjelennek a hétköznapi életünkben is, pl. közösségi házainkban sok ikon található. 

Közösségetek tagjai tudomásom szerint legtöbben húszas, harmincas éveikben járnak. Miben más a mindennapi életetek, mint más fiataloknak, és miért választottátok ezt az életformát? 
Már negyvenesek is vannak köztünk! Külföldön pedig még ennél idősebb közösségi taggal is találkozhatunk (hiszen van, aki a 70-es évek óta hűségesen szolgálja Istent!). Meghatározott napirend szerint élünk, amiben helye van a közös és egyéni imádságnak (kb. 3 óra naponta), az egyszerű házi munkáknak és az apostoli feladatoknak. Sőt, ezek mellett többen még tanulunk is! A Közösségben élő szerzetesek hármas fogadalmat tesznek (szegénység, engedelmesség és tisztaság). A fogadalmak pedig nem csupán elvek. Elengedhetetlen, hogy „megtestesüljenek” a hétköznapi életben is; pl. engedélyt kérünk az elöljárótól, ha moziba szeretnénk menni. Bár, teszem hozzá, ez nem olyan gyakori. A testvéri élet is nagyon hangsúlyos. Az imádságok mellett például a közös étkezés, sőt még a közös mosogatás is nagyon fontos. (Ez utóbbi kifejezetten közösségépítő.) Hogy miért választottuk ezt az életformát? Erre általánosságban nem tudok válaszolni. Mindenkinek megvan a személyes motivációja. Amit én látok a testvéreimben, az nagy vágy arra, hogy Istent az életük középpontjába helyezzék, és teljesen készségesek legyenek Isten és az emberek szolgálatára. Meghatározó szavak a „mindent”, „teljesen”, „szeretetből”. 

„A Közösségben élő szerzetesek hármas fogadalmat tesznek (szegénység, engedelmesség és tisztaság). A fogadalmak pedig nem csupán elvek. Elengedhetetlen, hogy „megtestesüljenek” a hétköznapi életben is.” 

Sokakkal találkoztam, akik, miután elmentek az általatok szervezett Táborhegyi Napokra, következő nyaraikat már ezzel együtt tervezték, olyan hatással volt rájuk. Mi jelenthet számukra vonzerőt? 
A testvéri közösség, Isten érintése, a szentmisék méltósága és szépsége, az imádságok sodró lendülete, a csend az Oltáriszentség előtt… és még sorolhatnám. 

Kapcsolódhatnak hozzátok ezek a fiatalok valamilyen más módon, ha konkrétan nem szeretnének belépni a közösségbe? 
Igen. Öt évvel ezelőtt indítottuk el a Bárány Tanítványai képzést, amihez elköteleződés is tartozik. A Bárány Tanítványaira úgy tekintünk, mint Lelki Családunk fiatal tagjaira. A képzés 3 éves (négy hétvége Homokkomáromban), és 16-35 éves felnőttek jelentkezhetnek rá. A képzés célja, hogy a résztvevő fiatalok képesek legyenek szavaikkal, tetteikkel és életvitelükkel Krisztust és a krisztusi értékeket képviselni a világban. A Bárány Tanítványaival együtt szolgálunk pl. a Tábor- Hegyi Napokon, de segítenek nekünk év közben is. 

Az ő számukra mennyire élhetők az általatok képviselt irányelvek? 
Ezt tőlük kellene megkérdezni! A viccet félretéve, nem kérünk tőlük mást, mint amit az Egyház, ezek: rendszeres imaélet, rendszeres Szentségekhez járulás, a testvéri közösség megélése, elköteleződés valamilyen egyházi szolgálatban, tisztaság megélése a házasságig. Mindezt egy Lelki Család támogatásával, vezetésével tehetik meg. Többen tanúságot tesznek arról, hogy érzik: nincsenek egyedül, és hogy az elköteleződésük tartja meg őket a hétköznapokban. 

Röviden összefoglalva: mit jelent számotokra ma kereszténynek lenni? 
Röviden?! Mint minden korban: Krisztus tanítványaivá válni olyan módon, hogy az emberek Őt lássák meg bennünk! 

Dormán Júlia

Forrás: A Szív lelkiségi és kulturális folyóirat

Aki komolyan törekszik…

„Aki komolyan törekszik az igazságra és jóságra, életet szerez és dicsőséget.”  Péld 21,21

Amor Sanctus: Jöjj el, Szentlélek!

Arcok – Interjú a Magyar Karizmatikus Megújulás elnökével

Beszélgetés Bartha Angéla Szociális testvérrel

Rózsaeső imaest

2012. szeptember 29-én szombaton 19 órától

„Rózsaeső imaest" lesz a Nyolc Boldogság Közösséggel

a budapesti Örökimádás templomban Üllői út 75. szám alatt.

Az imaest mottója:

„Merjünk lehetetlent kérni Istentől Lisieux-i Szent Teréz közbenjárására".

A templom megközelíthető a 4-es vagy 6-os villamossal, a Ferenc körúti megállótól, vagy a 3-as metróval a Klinikák állomástól.

Minden kedves érdeklődőt várnak a 18 órai szentmisétől kezdődően.

 

AVE-kurzusok egyedülálló szülőknek

Egyedülálló, elvált, különélő vagy soha meg nem házasodott szülőknek szervez az Emmánuel Közösség AVE-kurzus elnevezésű hétvége sorozatot Budapesten, és Udvardy György püspök hívására a Pécsi Egyházmegyében is, Máriagyűdön.

Ez az egyetlen olyan program a katolikus egyházon belül, amely rendszeresen foglalkozik a szétbomlott családokkal, már csaknem 15 éve. Az AVE-kurzusok három hétvégére szervezett foglalkozásokból állnak. Érdeklődni az AVE Szolgálatnál a 30/454-0939 telefonszámon lehet, de minden információt megtalálható a www.avelap.hu oldalon, ezen keresztül tudnak jelentkezni is a kurzusokra. A következő AVE-sorozat időpontjai Budapesten: szeptember 29-30, október 20-21 és november 24-25, Máriagyűdön október 6-7, november 3-4, december 1-2. A jelentkezéseket minél előbb várják.

Ifjúsági és családos találkozó Kaposváron

Kaposváron július 4. és 8. között került sor az Emmánuel Közösség által szervezett XI. Ifjúsági és Családos találkozóra. Az ötnapos, benntlakásos rendezvényen az ország számos településéről közel négyszázan vettek részt, ebből száznyolcvan gyermek. Számukra a szervezők korcsoportonként külön programokat szerveztek. A tábort Balás Béla kaposvári megyéspüspök támogatta.

A felnőttek számára szervezett programok témája ebben az évben az  adoráció, kompassió és az evangelizáció volt; a délutáni fakultációkban a hozzájuk tartozó karizmákról hallhattak a résztvevők. Szombat délután többek között a média és az evangelizáció, valamint a hit továbbadása a családban volt a fakultációk témája.

Az új evangelizáció a világiak elsődleges feladata, mert a munkahelyükön, a családjukban hosszú időt töltenek együtt olyan emberekkel, akik nem keresztények – hangsúlyozta Marik József, a közösség magyarországi elindítója a július 7-én tartott pódiumbeszélgetésen.

A találkozó vasárnapi záró szentmiséjét a Somogy és a Kapos Televízió közvetítette. A közvetítés megtekinthető az interneten is, a kaposvári Szent Kereszt – Szűz Mária neve plébánia honlapján, itt (az oldal LEGALJÁN található filmlejátszóra kell kattintani!).

Az Emmánuel Közösség világban élő katolikus karizmatikus közösség, mely Franciaországban született negyven esztendővel ezelőtt. Alapítójának, a húsz éve elhunyt Pierre Goursat-nak boldoggáavatási eljárása elkezdődött. A közösség tagjainak többsége megmarad eredeti foglalkozásánál – saját környezetében igyekszik hiteles módon megélni hitét és tanúságot tenni Isten szeretetéről, Jézus Krisztus szabadításáról. A közösséghez különböző életállapotú hívők tartoznak: házasok, egyedülállók, Isten országáért szűzi életet vállalók és papok. Magyarországon jelenleg száz fő felett van a közösségben a különböző szinten elkötelezettek száma.

A nyári táborban elhangzott: az Emmánuel Közösség nyitott alkalmaira várják az érdeklődőket ősztől minden hónap első csütörtökjén este Budapesten, a Lehel téri Szent Margit-templomban. Az egyedülálló szülőknek hétvége-sorozatot szerveznek Budapesten és Pécs mellett; a fiataloknak pedig ősztől minden hónap harmadik szerdáján este találkozót tartanak a Táltos utcai Szent Kereszt-templomban. Minderről a www.emmanuel.hu honlapon tájékozódhatnak.

Fehér János

Forrás: Magyar Kurír

Kép: Papp Tamás

A Bárány Tanítványai